Mint a szerelmes boldog álminál
Tündér-alakká lesz bálványa képe:
Úgy lebben olykor a müvész elébe
Teljes tökélyben a szűz ideál.

De oh, ha vére csillapodni száll,
A gráciák övét elejti szépe*:
Más hölgy tolong az istennő helyébe.
Asszony, minéműt köznap is talál.

Reszkess az égit így elveszteni!
Ha ő jelen, ha őt mosolygni látod:
Akkor, akkor ne múlassz költeni!  –

Egyszerre, mint árny, tűn el az imádott,
És mint a rózsafelhő, nem sajátod;  –
Perc a tiéd, egy perc, az isteni!

1855.01.

Jegyzetek

elejti szépe – elveszti emelkedett báját